Miután előző héten nem sikerült az új ceglédi fürdő felavatásánál ott lennem, így a hétvégén (a jó kapcsolataimat ápolva) úgy döntöttem én is leutazom az újpesti szurkolókkal a Cegléd-UTE pólómeccsre, igaz, az olcsóbb vonatjegy miatt én nem a Nyugatinál szálltam fel velük a vonatra, hanem az utolsó budapesti állomáson, azaz Szemeretelepen és mivel ott nem volt pénztár, így igen körülményesen, de a kalauznál csak sikerült jegyet váltanom, majd pedig a srácokat is megtalálnom a vonat másik végében, ami nem volt nehéz, mivel csak a hang irányába kellett haladnom. Volt is ebből probléma, mármint a túlzott hangzavarból, mivel a másik kalauzhölgynek nagyon nem tetszett a hangoskodás, még azzal is megfenyegetett minket, hogy rendőrök várnak majd minket a ceglédi pályaudvaron, de ez Tillasékat nem nagyon hatotta meg, mivel mi úgyis hamarabb leszálltunk. Szóval a Budai úti megállónál leszálltunk és elindultunk az uszoda felé, bár elsőre az ellenkező irányt választottuk, így időt vesztettünk, ami azért volt gáz, mert amúgy is késésben voltunk. Nagyon úgy tűnt, hogy nem érünk oda a meccs kezdetére, de az egyik útkereszteződésnél megállt egy autó és a benne ülő hölgy (mellesleg Vasas-szurkoló) is éppen az uszodába tartott, így hárman gyorsan beültünk és hamar ott is voltunk a meccs helyszínén. Már csak a belépő, azaz 400 forint választott el négyünket, hogy bejussunk. Így mi négyen a táborból már láthattuk a mérkőzés első sípszavát is.

Gyengén kezdett mindkét csapat, így az UTE-szurkolók a késésük ellenére sem maradtak le semmiről, mivel az első gól csak a mérkőzés 5.percében esett. Áts Beró passzából Dávid Zoli szerzett vezetést a vendégeknek, amit a negyed utolsó pillanatában egy gyönyörű ejtésgóllal egyenlített ki a ceglédi csapat. A 2.negyed elején 2-2-ig még jól tartotta magát a ceglédi csapat, de utána beindult az UTE-gépezet, hamarjában két gólt is lőttek, bár a negyedik gólból már nem sokat láttunk, mivel akkora zivatar zúdult ránk, hogy az orrunkig sem láttunk. Eme óriási zivatar a ceglédi szurkolókat hazazavarta, a meccset pedig 2-4-nél félbeszakította. Az újpesti szurkolók ennek ellenére igen jól szórakoztak, mivel meccs hiányában néhányan a medencébe ugrottak és ők maguk pólóztak egy kicsit a vízben a többi szurkoló legnagyobb örömére. A kb 10-15 perces kényszerszünet után folytatódott a meccs és végül a félidő 2-5-tel zárult. A 3.negyedben az UTE Kovács Robi vezérletével ott folytatta, ahol az előző negyedben abbahagyta, a zsínórban dobott négy góljukkal gyakorlatilag el is döntötték a meccset. Ugyan a ceglédiek szépítettek, de az újabb két újpesti góllal végül 3-11-el zárult a 3.negyed. A 4.negyedben már eléggé leeresztett az UTE a biztos vezetés tudatában, így a záró negyedet 3-3-mal zárták a csapatok, azaz a meccs vége 6-14 lett.

A mérkőzés után ázottan, fázottan már indultunk haza, de Balázsba sajnos belekötött a ceglédi edző, amit ő viszonzott, tettlegesség lett a dologból, de szerencsére Tillas és Matyi még időben közbeléptek, így hamar lecsitultak az ellentétek A ceglédi vasútállomás felé tartva a társaság egy része betért valami kocsmaféleségbe, de aztán nagy nehezen csak eljuttottunk a vasútállomásig, ahol pár sebesvonat elhaladása után végre megérkezett a mi személyvonatunk is. Mily véletlen, ugyanaz, az amúgy vadiúj és qrva kényelmes vagonokkal felszerelt személyvonat jött visszafelé és legnagyobb sajnálatunkra az unszimpatikus kalauznőt nem felejtették Szolnokon, ahonnan érkezett a vonat, így több se kellett a srácoknak és elkezdtek énekelni, mire a kalauznő a következő megállónál megállította a vonatot azzal az ürüggyel, hogy nincs vonatjegyünk. (Be kell valljam, hogy nekem, de csakis nekem, nem is volt...) A vonat nem is ment tovább, mivel a vagonunkba csődítette a mozdonyvezetőt és egy halom Pokolgép rajongót, akik a pesti koncertre tartottak és aggódtak, hogy nem érnek fel időben a koncertre. Tillasék is mondogatták, hogy ők is sietnek a Megyeri útra, de kb 20 percbe telt, mire rájöttek, hogy majdnem mindenkinek van jegye és ezért nincs ok arra, hogy leszállítsanak minket, ezért visszamentek a helyükre és 20 perc késéssel elindulhattunk újra Pest felé. A "kedvenc" kalauznénink nem is nagyon nézett felénk egy jó darabig, de végül csak visszatért és ellenőrizte a jegyeinket, viszont én kimaradtam a sorból, így hazafelé blicceltem. Igen jó hangulatban telt az út hazafelé, főleg Vecséstől, amikor egy igen szemrevaló kék szemű fiatal leány szállt fel a vagonunkba. Természetesen Balázs és Karcsi vezérletével a fiúk azonnal letámadták kérdésekkel, de a hölgy jól állta a strapát egy ideig. Kiderült róla, hogy 16 éves és Eszternek hívják, de a telefonszámát csak nem sikerült kicsalni belőle, legalábbis a Kökiig biztosan nem, én ugyanis ott leszálltam, de a többiek a Nyugatiig még biztosan próbálkoztak...

Én a Kökiről hazamentem átöltözni száraz ruhákba, majd rohantam a Hajósba az OSC-Eger meccsre, elvégre vízilabdaéhségemet ki kellett elégíteni, ugyanis a DOMINO nem itthon játszott. Szóval újra meg tudtam nézni, hogy mit alkot Ibolya Tomi az új csapatában. Jól játszott most is, lőtt három gólt, de a csapatának most sem sikerült győznie, mivel csak 7-7-es döntetlent játszottak odahaza az egri csapat ellen. Pedig a meccs végén ők adogathattak emberelőnyben a győzelemért, de nem jött össze nekik. Meccs közben Némó elüldte a Vasas eredményét (Vasas-YBL 19-2), Mindless pedig a DOMINO-ét (DOMINO-CSZKA Moszkva 14-9), így eme szép eredményekkel gazdagodva záhattam le ezt az eseménydús napot.

(by Golyo28)